Disznótor a skanzenben EU szabvány szerint

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Disznótor a skanzenben EU szabvány szerint

Feltöltve: 2012-02-13

Amikor tél közepén becsülettel pengetnek a mínuszok, és valamelyik rádióban bemondják, hogy szerintük, akinek nem muszáj, ne induljon útnak, na, akkor tépik a hajukat a néprajzkutatók a szentendrei skanzenben.

Mert a disznótor nem szerencsés kánikulaidőben!

Verőfényes téli nap volt, éppen szombat, amikor a skanzenben hizlalt, szép vörös, háromszáz kilós mangalicát – Eu-szabványnak megfelelően – főbe lőtték, és bár ez nem volt kifejezetten hagyományőrző momentum, ennek is volt némi előnye, mert legalább nem húzott el négy embert a malac, mire szegénynek elvágták volna a torkát.

A színpadszerű, nyitott Gyurka-műhelyben történt mindez, a skanzen Alföldet reprezentáló részén. Szalmával beborították az állatot, úgy perzselték meg. A kieresztett vérből hagymás sült vér készült zománcos lábasban a hajdúbaglyasi házban, a sparhelten, amellyel a kemencét kibővítették német mintára a tizenkilencedik századtól, mivel fogyóban volt a fa, s takarékoskodni kellett vele.
Bereczki Ibolya, a skanzen igazgatóhelyettese és Tódor Enikő múzeumpedagógus rakták a tüzet, pirították a hagymát, krumplit főztek a hagymás krumplihoz, és süteménnyel kínálták a betérőket, mivel ez volt a disznótorok legelső fogása, amit a pálinkára rágcsálni lehetett az első leülésig, vagyis a kései toros reggeliig.
Ha ügyes volt a böllér, és hamar bontotta a disznót, már forró sült is került reggel az asztalra. A vér és a hagyma mellé savanyú káposztát is kaptak a kóstolók.

A disznóról közben a férfiak lehuzigálták a megpörkölt körmöket, azt is körbekínálták, ki olyan bátor, hogy abból igya a szilvapálinkát, később meg a törkölyt. Én is megkóstoltam, de azzal a füstölt-pörkölt ízzel-illattal, ami a körömé, még a végére sem tudtam teljesen összefésülni a szilvapálinka ízét, de nem hinném, hogy régen ezzel túl sokat foglalkoztak volna. Ettem inkább malacfület, bár ez sem tartozott a túlfinomított íz- és illatélmények közé.
El is nézegettem később azt a szépkorúakból álló turistacsoportot, amelyből szinte mindenki sorba állt a már hideg malacfül-darabokért, noha mindenféle megjegyzésük volt a megperzselt disznó láttán. Nyilvánvaló, hogy miért. Azért, mert őket a világon minden munka, ami a ház körül csak van, egész életükben a nevükön szólította, és egy fél nap nem elég, hogy uraságokká változzanak, nekik a skanzenben perzselt disznó is csak azt mondja: munkára!

Gyerekkoromban a disznóölés nem számított kifejezetten gyermekprogramnak, abban sem találtam sok élvezetet, ahogy a böllér a föllógatott disznóból előkapirgálja a beleket, a májat, és aztán a disznó szívét, amelyet a közönség biztatására úgy kell felmutatnia, mint a Dél-Amerikában játszódó kalandfilmekben az emberáldozatét szokás. Egy idősebb úr is fennhangon kommentált, szigorúan anatómiai szempontból.
A tepertőnek való szalonna és a sültnek való, gondosan vágott, húsos-zsíros darabok közben a lábasba kerülnek.
Újabb turistacsoport inváziója következtében kóstolási kísérletünk meghiúsul, s amíg az újabb adagok készülnek, a szomszédban gyógynövény-teákat kóstolunk. A szederlevélről kiderül, köszvényre, cukorbetegségre is jó. Abból is iszunk, de később előkerül egy pompás kínai zöldtea is, és egy kis mentatea is elfogy. A Gyurka műhely mögött jobbra hájastészta készül egy háznál, kóstolni reménytelen. Míg fényképezek, eltűnik az utolsó szilvalekváros papucs is a tálból.

A skanzen négykor zár, lassan vége a disznótor naturálisabb részének. Holnap lehet majd töltött káposztát, hurkát, kolbászt enni.
Szegény disznó, ennek ugyan nem volt halotti beszéde, még viccesen sem siratta el senki, nem fogadták családtagnak, ahogy azt régen tették falun, csak annyit mondtak róla, hogy kilenc pulykát evett meg a skanzenben, hátul, a Szélmalom mögött a Nagykunsági állattanyán, ahol élt, szürke mangalicák, rackák, lovak, libák, pulik meg ugye a pulykák társaságában.

Varga Klári
  • 

    Téma szerint

    • Szentendrei skanzen


      Igényelj kedvezményes áron CSALÁDI BELÉPŐT az info@utisugo.hu e-mail címen, vagy az ÚtiSúgó.hu telefonszámán: (+36) 1 255 2200. A belépőket postai úton továbbítjuk vagy személyesen ...

  • 
  • 
  •